Bejelentés


KISVAKOND CSOPORT

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








Mentovics Éva : Ismerek egy ősz apókát

Ismerek egy ősz apókát,
A szakála hófehér,
Piroslik a ruha rajta,
nagy kabátja földig ér.

Hó-országban van a háza
ahol térdig ér a hó,
biztosan már kitaláltad,
ő a kedves Télapó.

Hamarosan eljön hozzád,
hogyha jó gyerek leszel,
s ablakodba tiszta csizmát,
kis cipőcskét kiteszel.

Som dere som dara

Som dere, som dara som vessző
Kikeleti pókokat ébresztő.
Pitteg a pattog a bekereki bokorág,
Heje-huja szélnak tél ad parolát.

Rezgő zizegő zabsarjú,
dombolaki dombon vakvarjú.
Károgat - kéreget,
keresi a kék eget,
A kereki keresztútnál somot szedeget.

Mentovics Éva: Csigaház

Tekervényes, csúcsos kastély
Csigabiga háza.
Olyan csínos, oly egyedi,
Nincs is annak párja.

Dehogy is nincs, mit beszélek?
Egyik, mint a másik,
Kettő között különbség
Alig-alig látszik.

Kicsi csigák csakis azért
Nem tévesztik össze,
Mert a házuk, csiga házuk
Hátukra van kötve.


Gazdag Erzsi: Fecskehíradó

Csivitt csivitt zeng a szó
Szól a fecskehíradó.

Tegnap óta hallgatom
Behallik a z ablakon.

hajnal óta rákezdte,
a fészkében két fecske.

Csak azt zengik: csitt csivitt
Itt a tavasz, itt van, itt!



Osvát Erzsébet Tavasz,a várva várt


Ki csalogat napsugarat?
Távolba szállt madarakat?
Ki festi az eget kékre,
hóvirágot, hófehérre?
Ki ad bársonyt a barkára,
zöld ruhát a fázó fákra?
Tavasz ő a várva várt,
végre,végre ránk talált!
Örülnek agyerekek,
vetnek cigánykereket.





Zelk Zoltán Hóvirág

Jó,hogy látlak hóvirág
Megkérdezem tőled.
Mi hírt hoztál?
Mit üzensz?
Erdőnek,mezőnek.

Szedd a szárnyad szaporán,
Vidd a hírt madárka.
Útra kelt már a tavasz,
Itt lesz nemsokára.






Kányádi Sándor Pitty-Potty

Pitty-potty,pitty-potty,
Pittyen-pöttyen,
ereszen a jégcsap
meg-megcsöppen,

Meg-meg csurran,
csoronkálgat,
aki tesz alája
modótálat,

S,abban mosdik
reggel-este,
nem lesz annál
szebb lány egy se.




Gyurcsó István Vonatosdi

Megy a vonat Amott sárga
töf-töf, bakterház
száll a füstje, a vasutas
pöf-pöf ott vigyáz.
ott egy falu Megy a vonat
itt egy ház, töf.
a gazdája száll a füstje
bent pipáz pöf.
töf-töf
pöf-pöf.




Mentovics Éva Hópelyhek ringnak

Hópelyhek ringnak,
lengnek a légbe
Aprón fehéren
Szállnak a rétre

Szállnak a rétre,
Szállnak a fákra
rácsodálkoznak
a téli világra

Hófehér pelyhek,
mint puha bársony,
csendben pihennek
a téli tájon.




Mentovics Éva Cili cica


Cili cica nyalakodik
Pici füle,farka
Tejcsikétől bajuszkája
Csak úgy csillog rajta.

Pici cica pici tálból
Pici tejcsit lefetyel
Hapci,hapci!Tüsszent nagyot.
Picit hideg ez a tej!




A barna mackó kuckója

A barna mackó sok, erõs fából kuckót rakott, mert látta, nemsokára jön a tél.
Arra jött a kékcinke.
- Kié ez az erõs kuckó? Méz Ároné, a mackóé?
Jó lenne itt lakni nekem is!
- Tessék! Tessék! – tessékelte be a barna mackó.
Most már ketten voltak.
Arra sétált az õzike.
- Nini! Kuckó! Erõs! Barna! Ki lakik itt?
- A barna mackó és én, a kékcinke – felelte a cinke.
- Bár itt laknék én is – bõgött az õzike -, nemsokára jön a tél, és én félek tõle!
- Tessék! – tessékelte be a barna mackó.
Jött a kis borz.
- Barna kuckó, erõs kuckó! Ki lakik itt?
- A barna mackó, a kékcinke és én – felelte az õzike.
- Jó lenne itt laknom nekem is! – kiáltott a kis borz.



- Tessék! – terelte be õt is a barna mackó.
Nemsokára arra futott két rémült béka.
- Brekeke! Brekeke! Itt a tél! Jaj nekünk!
- Ne sírjatok! – kiáltott a kis borz. – Itt a kuckó! Bújjatok be!
Bebújtak.
Jött a cincér, a kabóca, a tarka fácán. Jött a kis sün és a mezei pocok. Jött a mókus és a nyúl.
Utoljára érkezett Rõt Elek, a róka. A barna mackó õket is betessékelte a kuckóba. Jókor, mert már követte õket a tél. A barna mackó a kuckót be is zárta.
S ekkor érkezett a farkas. Üvöltözött, kiáltozott.
- Méz Áron! Te kócos állat! Miért zártál ki ebbõl a jó erõs kuckóból? Én is itt akarok telelni.
- A kuckó már tele van – felelte a barna mackó.
- Elférek a sarokban – üvöltötte a farkas.
- Ott a borz, a kis sün és a nyúl lakik.
- Elférek az ajtó elõtt.
- Ott Rõt Elek, a róka van.



- Elférek az asztal alatt.
- Ott a fácán ült le az õzikével.
- Elférek az ágy alatt.
- Ott a kékcinke, a mezei pocok lakik és a két béka.
- Elférek talán a falon is – felelte a farkas, mert már erõsen fázott.
- Ott a cincér és a kabóca ül.
- Barna mackó! Jó Méz Áron! Barátom! – sorolta a fázó farkas. – Egy kis rést kérnék!
- Nem! Nem! – rázta a fejét a barna mackó.
- Farkasnak nem raktam kuckót. A kis állatok rám bízták életüket, és félnek a farkaskörmöktõl. Én õrzöm téli álmukat, õrzöm békéjüket. Keress más kuckót!
Futott, futott a farkas a néma utakon, a zúzmarás fák között, ám kuckót nem talált. Sokan látták a barna mackó kuckója elõtt üvöltözni. A kuckó néma volt. A kis állatoknak nem kellett félniük a farkastól. Erõs, okos állat, a jó barna mackó óvta életüket.



Adjon Isten füvet,fát
Tele pincét,kamarát
Jó meleget a házba
Boldogságot családba

(magyar népköltés)


Kátay Béla Hónapok számolása

A januárt hóban töltöd
Februárban medve dörmög
Márciusban a hó ritka
Az áprili bohóc firka
Május,nyílik száz virág
Kék ibolyák,orgonák
Júniusban sokszor ázol
Júliusban vár a tábor
Augusztusban dinnyét eszel
Szeptemberben diák leszel
Októberben a lomb sárga
Zizegve hull le a sárba
Zimankós a november
S,télapót hoz december.

2009. jan. 12.

Mentovics Éva: Cinege madár

Apró cinege madár...
Nézd csak! Havas már a táj!

Mindent belepett a dér,
Jaj, de komisz ez a tél!

Nincs a mezőn eleség.
Szép nyár, jaj, de várlak már!



K. László Szilvia: Mikulásváró


Esik a hó nagy pelyhekben,


Télapó már elindult.


A csengős szákó hangját hallod,


A hószarvas vígan fut.


Nehéz zsákban sok ajándék,


Alig bírja az öreg.


Alma, dió, csokoládé,


Segítsetek gyerekek!


Vegyétek le a nagy puttonyt,


Válasszatok kincseket,


S hamarosan Télapóka


A szánkóról integet.


Nehéz út áll még előtte,


Minden gyermeknek örül.


Szétosztja az ajándékot,


A nagy puttony kiürül.


Vége van a nyárnak


 


Szél fújdogál bokrot, ágat,                 Az őszi nap lustán ballag,


Felreppen egy kismadár,                    Mosolya is halványabb.


Bokor alján apró lepke                       Falevelek elsárgulnak,


A felkelő napra vár.                           Vége van a szép nyárnak.


 


A gomba alatt


 


A Hangyát egyszer utolérte egy nagy eső. Hová bújjék előle? Egy apró kis gombát látott meg a Hangya a tisztáson, odaszaladt, és elbújt a gomba alá.


            Üldögél a gomba tövében, vára, hogy elálljon az eső. Ámde az eső egyre jobban zuhogott.


Egy ázott Pillangó vánszorgott a gombához.


            - Hangyácska, Hangyácska, engedj ide engem is a gomba alá! Úgy eláztam, nem tudok repülni!


            - Már hogy is engednélek – kérdezte a Hangya -, hiszen magam is csak éppen elférek alatta?!


            - Sebaj! Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást.


Erre aztán a Hangya beeresztette a Pillangó a gomba alá. Az eső meg csak egyre zuhogott. Futva jött az Egérke.


- Engedjetek a gomba alá engem is! Patakokban folyik a víz rajtam!


- Ugyan hogyan engednénk ide? Nincs itt már szabad hely.


- Húzzátok magatokat összébb egy kicsit!


Összébb húzták magukat, beengedték az Egérkét a gomba alá. Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a Veréb, és így sírt-rítt:


            - Megázott a tollacskám, megfáradt a szárnyacskám! Engedjetek be engem is a gomba alá megszáradni, megpihenni,az eső végét kivári!


            - Nincs több hely!


            - Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!


            - Na jól van.


Összébb húzódtak – jutott hely a Verébnek is. Ekkor a nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.


            - Bújtassatok el! – kiáltotta. – Mentsetek meg! Üldöz a Róka!


            - Sajnálom a nyulat – szólt a Hangya. – Tudjátok mit? Húzódzkodjunk összébb!


Alig, hogy a nyulat elrejtették, odaért a Róka is.


            - Nem láttátok a nyulat?- kérdezte.


            - Nem láttuk bizony!


Közelebb lopakodott a Róka, és szaglászni kezdett.


            - Nem itt bújt el?


            - Ugyan, hogy bújhatott volna ide?


Megcsóválta a farkát a Róka, és elment. Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek. A Hangya elgondolkodott, és azt mondta:


- Hát ez hogyan történhetett? Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt,  a végén mégis mind az öten elfértünk!


-  Brehehehe! Brehehehe! – heherészett valaki.


Mindannyian odanéztek:


            - Ó, ti okosok! Hiszen a gomba…


A mondatot abbahagyta, őket pedig otthagyta. Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett z, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, avégén mégis mind az öten elfértek.


Ti is kitaláltátok már?



 Weöres Sándor: Galagonya


Õszi éjjel
izzik a galagony
izzik a galagony
ruhája.


zúg a tüske,
szél szalad ide-oda
reszket a galagony
magába.


Hogyha a hold
rá fátylat ereszt
lánnyá válik
sírni kezd.


őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.



Tarbai Ede: Õsz anyó


kontyos, kendős őszanyó,
Sepreget a kertben
Vörös arany falevél
Ripeg, ropog, zörren.


Reggel, este ruhát mos,
Csupa gőz az edő,
Mosókonyha avilág,
A völgy mosóteknő.



Mese- Iciri Piciri


Hol volt, hol nem volt
Volt egyszer egy iciri piciri házacska.
Ott lakott egy iciri piciri kis macska.
volt annak két iciri piciri kis ökre,
Rákaptak egy iciri piciri kis tökre.
csizmát húz az iciri piciri kis macska,
Hová lett az iciri piciri barmocska?
Bejárja az iciri piciri kis erdőt,
Nem leli az iciri piciri tekergőt.
Bejárja az iciri piciri kaszálót,
Nem leli az iciri piciri kószálót.
Rátalált egy iciri piciri kis tökre,
Bánatában iciri picirit meglőkte.
Felborult az iciri piciri tököcske,
Benne a két iciri piciri ökröcske.
Megörült két iciri piciri ökréne
Vége van az iciri piciri mesének.



Mondóka


Alma, alma gömbölyű,
Kóstoljuk meg, jóízű.
Mossuk, mossuk tisztára,
Harapjunk az almába!



Mentovics Éva: almát vegyenek!


Piros almát vegyenek!
Mosolygós és szép kerek!


Csillogó és szép piros,
Mint egy piros papiros.


Ki az almát szereti,
Orvos nem is kell neki.


sok szép almát egyetek,
Ne legyetek betegek!


Október 6


Szalai Borbála


Megérett a szőlő, zamatos.


A hegyoldal végig illatos.


Szomjas darázs fürgén odaszáll,


Szőlőszemből vígan iddogál.


Levét mohón issza, szürcsöli,


S közben egyre zsongja, zümmögi:


Mézízű itóka, zamatos!


Csak ne legyek tőle kapatos!


Hess te darázs, innen! elég már!


Szőlőtőkék fürtje miránk vár.


Gyorsan telnek kádak, puttonyok,


Prések alján édes must csorog.


Szőlőfürt a tőkén nem marad,


Dünnyögnek a szomjas darazsak.













Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!